H-Mann Auktor

Krimi és sport. Hogy jön össze a kettő?
Egyszerűen: szeretjük a jó, főleg magyar bűnügyi történeteket és rajongunk a magyar sportért.
Éppen ezért azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy szerény eszközeinkkel elősegítjük a magyar bűnügyi regények
és a magyar sportkönyvek kiadását és terjesztését. Reményeink szerint e két témában partnerekre is találunk.

MUNDIAL KRÓNIKA

Ára: 3 000 Ft
MEGRENDELEM Vissza
Mundial krónika
MUNDIAL KRÓNIKA
3 000 Ft

 

Kiadó: futball '93 Kft.

Oldalszám: 736

Megjelenés: 2002. május 15.

Méret: 120 x 196 x 28 mm

Súly: 66 dkg

ISBN: 963 202 228 9

Szállítás: csomagban háztól házig (+ 500 Ft szállítási költség)

 

 

MUNDIAL KRÓNIKA

 

Objektív történet


1930. július 13-át mutatott a naptár, amikor Montevideo zsúfolásig megtelt stadionjában 13 nemzet csapata vonult fel egy labdarúgótorna megnyitójára. Fischer Mór, a FIFA akkori magyar tagja így kommentálta az eseményt: "Érdemes ezt a napot jól megjegyezni, mert ezen a napon lépett be a világ sportéletébe ez a rendezvény, amely felbecsülhetetlen értéke lesz az egyetemes sportnak."
    Fischer Mórnak igaza lett!
Immár a 17. Világbajnokság döntőjére készül a földkerekség legjobb 32 csapata - mely óriási sport- (s egyben üzleti) értékkel bír Albániától egészen a Zöld-foki Köztársaságig a glóbusz valamennyi országában.
    Fischer Mórnak igaza lett!
    Mert a labdarúgás (és a világbajnokság) olyan rohamléptekkel fejlődött, hogy ehhez csak az informatikai "robbanás" mérhető. Csak néhány számadat... Az első világbajnokságra (1930) még csak 13 ország nevezett, s lasszóval kellett fogni" a nemzeti szövetségeket, hogy elindítsák válogatottjukat a montevideói tornán. A 17. Világbajnokságra (2002) már 198 ország adta le a nevezését, s hat térségben (Európa, Dél-Amerika, Észak- és Közép Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia) késhegyre menő harcot vívtak a csapatok csak azért, hogy bekerüljenek a Koreai Köztársaságban és Japánban megrendezésre kerülő döntőbe.
    Az első világbajnokságra (1930) még nem kellett selejtező mérkőzéseket vívni, s még az eredetileg tervezett tizenhatos létszámot sem tudták feltölteni. A 17. Világbajnokságon (2002) már 195 ország 774 selejtező mérkőzést játszott csak azért, hogy tagjai lehessenek a 32-es elit mezőnynek. Honduras, valamint Trinidad és Tobago például 22-22 találkozón lépett pályára (ezzel együtt kiesett) ez éppen annyi mérkőzésnek felel meg, mint amennyit az 1938. évi világbajnokság selejtezőiben az összes ország játszott.

    Fischer Mórnak igaza lett!
    Mert az eddig megrendezett 16 világbajnokságon láttunk néhány csodát. Tanúi voltunk Brazília szárnyalásának (négy világbajnoki aranyérem), NSZK és Argentína fokozatos felkapaszkodásának valamint Uruguay és Olaszország kezdeti lendületének. Kezdetben Magyarország is résztvevője volt a csodának (két ezüstérem), ám valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag „kivonult" az elit mezőnyből.
    De ez már egy másik történet...

    HOFMANN PÉTER

    (Részlet a könyvből)

 

___________________________________________________________________________

 

 

                    URUGUAYTÓL FRANCIAORSZÁGIG                   

A labdarúgó világbajnokságok története

a selejtezőktől a döntőkig

1930-1998.

 

JAPÁNTÓL DÉL-KOREÁIG

A 2002. évi világbajnokság

selejtező mérkőzéseinek eredményei.

A döntőbe jutott országok eredményei

az eddig megrendezett tizenhat világbajnokságon.

 

OLASZORSZÁGTÓL MEXIKÓIG

Magyarország mundial története

a selejtezőktől a döntőkig

1934-2002.

Magyarország világbajnoki egyenlege.

Pályára lépett magyar játékosok

 

 __________________________________________________________________________

 

Magyar történet

 

A magyar labdarúgó-válogatott 2002-ben (valójában 2000 őszén és 2001-ben) már egymást követően negyedik alkalommal nem tudta kiharcolni a világbajnokság döntőjébe való jutást. Eljutott oda, hogy a világ közvéleménye már nem is hiányolja a mundial mezőnyéből a kétszeres ezüstérmes csapatot.

     „Veszítettünk. Legutóbb azt írtam, hogy erő kell a vereség elviseléséhez, most még hozzátenném: és józanság. Józanul győzni és veszíteni persze nem könnyű dolog, nekünk egyikben sincsenek jó hagyományaink… Miért veszítettünk hét? Még egy kitérőre kényszerülök, mert a súlyos vereségnek előzményei is vannak. Az előzmény: a magyar bajnokság. Nem lehet a vereséget tizenhárom és egy szövetségi kapitány nyakába varrni! Abban, hogy idáig süllyedt a magyar labdarúgás, legalább tizenhat csapat, ugyanannyi edző, egyesületi elnök, s egyéb tisztségviselő ludas… Tizenhárom játékosra és egy kapitányra rá lehet húzni a vizes lepedőt, nem kell hozzá nagy bátorság… Ha csak tizenhárom játékos és egy kapitány kudarcának tekintjük a vereséget, nem jutunk előbbre, Vállalja ki-ki a saját kudarcát. És gondolkozzon el ki-ki felelőssége szerint a jövőn. Az MLSZ sokfajta tanácskozást tartott már, rendeset és rendkívülit. Most egy rendkívülire lenne szükség. Ahol végre sólya lenne a mondatoknak.”

     Még mielőtt a fenti idézetet valaki keresgélni kezdi a 2001. szeptember 1-jén lejátszott Grúzia-Magyarország (3-1) mérkőzés utáni események (Bicskei Bertalan szövetségi kapitány szerintünk méltatlan „kirúgása”) tudósításaiban – kérem, ne tegye! Az értékelés ugyanis a Képes Sport 1969. december 9-ei számában jelent meg, a marseillei vereség után (Csehszlovákia-Magyarország 4-1), melyet a közvélemény és a szakma (?) a magyar futball „mohácsaként” élt meg. Magyarország válogatottja első ízben nem jutott el a világbajnokság döntőjébe – ez akkoriban nemzeti tragédia volt!

     A „dörgedelmes” cikk után 33 év telt el, s közben megtanultuk: Marseille után még mélyebbre is lehet süllyedni (Irapuato, a döntőben Szovjetunió-Magyarország 6-0; Budapest, pótselejtezőben Magyarország-Jugoszlávia 1-7; Tbiliszi, selejtezőben Grúzia-Magyarország 3-1). Biztosan haladunk afelé, hogy a következő húsz évben esélyünk sem lesz a döntőbe kerülésre. Még akkor sem, ha valamilyen csoda folytán más térség selejtezőcsoportjába osztanák be a magyar válogatottat.

    HOFMANN PÉTER

    (Részlet a könyvből)

 

__________________________________________________________________________

 

 

A fenti kis „szösszenetet” a Mundial Krónika zárszavaként 2002. április 23-án írtam, s most, 2016. október 5-én kénytelen vagyok megállapítani, hogy Marseille után a 47. évet tapossuk  - világbajnoki szereplés nélkül. Kimaradt 2006-ban Németország, 2010-ben a Dél-afrikai Köztársaság és 2014-ben Brazília. Az általam jósolt húsz évből is eltelt tizennégy év. A hátralévő hat évre apró reményt ad a 2016-ban elfogadható szereplés az Európa-bajnokságon, hogy az ott nyújtott játékkal sikeresen szerepelünk a selejtezőmérkőzéseken, s a magyar válogatott ott lehet 2018-ban Oroszországban.

     A remény hal meg utoljára…

     HOFMANN PÉTER

 

__________________________________________________________________________

 

Lezárva: 2002. április 23.

 

__________________________________________________________________________

 

A könyvet még nem lapozták fel!

 

 

 

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk